Vélemény: A Föld alacsony keringési pályája túlzsúfolttá válik, és ez mindannyiunk számára problémát jelent

Évek óta hallom, hogy több ezer műhold kering a Föld körül, akár azok a szüntelenül zümmögő szúnyogfelhők, amelyek a trópusi nyaralásokon vagy a parkokban nyáron utazókat ostromolják. De a Föld nem nyaral – minden egyes nap szembesül ezzel. És a helyzet bonyolultabb, mint gondoltam.

Múlt héten az Egyesült Nemzetek arra szólította fel a cégeket és kormányokat, hogy működjenek együtt a műholdak kezelésében. Több mint 14 000 műhold van – ebből több mint 6700 tartozik Elon Musk Starlink projektjéhez – és több mint 120 millió darab űrhulladék kering, és ez a szám várhatóan csak növekedni fog. Szintén a múlt héten több európai űrvállalat – Airbus, Thales és Leonardo – bejelentette, hogy új partnerséget hoz létre a Starlinkkel való versenyre, több műholddal és hasonló szolgáltatásokkal.

Bár a technológiai innováció izgalmas és egyre szükségesebb – a műholdak segítenek nekünk globálisan kommunikálni, orientálni GPS-ünkkel, előrejelezni az időjárást, szórakoztatni minket internetkapcsolattal távoli helyeken és TV műsorokkal – a Föld alacsony pályája (LEO) túlzsúfolttá válik.

És ennek a helyzetnek komoly hátránya van, növekszik az ütközés kockázata, és a következmények komolyan aggasztóak.

A jelenlegi helyzet

Valószínűleg jobban függünk a műholdaktól, mint gondolnánk. Mint valaki, aki nagyban támaszkodik a Google Térképekre, hogy bármelyik városban körbejárjon, vagy a Waze-re, hogy bárhol egyedül vezessen, most már én is aláírom ezt az állítást.

A műholdaknak a modern társadalomra gyakorolt hatása óriási, és a kormányok és vállalatok egyre inkább támaszkodnak rá. Olaszország nemrégiben jelentett be egy partnerséget a Starlinkkel, hogy internetes szolgáltatásokat nyújtson távoli helyeken, és az Apple tervezi, hogy műholdas kapcsolatot hoz létre az Apple Watch-hoz jövőre, hogy a felhasználók üzeneteket küldhessenek internetes vagy mobilhálózati kapcsolat nélkül. Minden héten vannak hírek új műholdindításokról, szolgáltatásokról vagy kutatási fejlesztésekről ezzel a technológiával kapcsolatban.

A műholdak is összeütközhetnek

Nehéz műholdakat látni a földről, főleg nagyvárosokból, ahol erős a fény szennyezés, de ott vannak. Emlékszem, egyszer észrevettem tucatnyi műholdat egy éjszakán az Elqui-völgyben, Chile északi részén – egy világszínvonalú csillagászati célpont –, de nincs szükség tiszta égboltú helyekre utazni ahhoz, hogy megértsük ezt a jelenséget, valójában jobb online látni, mert így jobb rálátásunk és megértésünk lehet a problémára.

Nemrég fedeztem fel a LeoLabs interaktív térképét, amely valós időben mutatja a pályán lévő tárgyakat, és ez sokkal ijesztőbb, mint a szabadban eltöltött kellemes élményem. A legfrissebb adatokkal a LeoLab – egy olyan cég, amely szakosodott a pályán lévő tárgyak követésére – lehetővé teszi a látogatóknak, hogy a térképet nagyításra, kicsinyítésre, szűrésre és rendezésre használják oktatási és kutatási célokra.

Miután meglátjuk ezt a térképet, könnyen felmerülhet bennünk a nagy kérdés: Hogyan maradhatnak mind ezek a pályán ütközés nélkül? Köszönhetően az inerciának és a gravitációnak – és valószínűleg a szerencsének is ezen a ponton. A műholdak stratégiai helyeken vannak elhelyezve, pontos sebességgel, hogy pályájukon maradhassanak, és több szervezet is felügyeli őket, de ezek a szervezetek is aggódnak.

A félelem indokolt. Az elmúlt években szakértők regisztráltak összeütközéseket és veszélyes helyzeteket, és az út során számos kihívással szembesültek. Az űrhulladék – melyet emberi és természeti tevékenységek hoznak létre – és az “inaktív” műholdak – melyek közül sok már néhány év után megszűnik működni – nehezen kiszámíthatók és irányíthatók.

Marina Koren tudományos újságíró egy remek cikket írt a The Atlantic számára, amelyet júniusban publikáltak, és amelyben elmagyarázza, hogy két fontos műhold – az egyik Oroszországból, a másik az USA-ból – majdnem összeütközött ebben az évben. Interjút készített tudósokkal, és néhány szakértő bevallotta, hogy nagyon megijedt. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ennek bekövetkezése “katasztrofális” következményekkel járhat, és a veszély közvetlenül fenyeget.

Ha több műhold ütközne össze, számos dolog történhetne. A működőképes okostelefonjaink elvesztésétől kezdve a kártyás fizetés lehetetlenségén át egészen a százakban mérhető járatok törléséig – emlékeznek az idei Microsoft Cloud hibára, ami káoszt okozott a világ repülőterein? Nos, valami ehhez hasonló. A legrosszabb forgatókönyv szerint a Kessler-szindrómával kellene szembenéznünk, ami egy hipotetikus jelenség, melyben a műholdak és a törmelékek folyamatosan ütköznek egymással, amíg a Föld körüli pálya nem válik használhatatlanná a műholdtechnológia számára.

Nem javíthatjuk meg egyszerűen?

Nos, nem olyan egyszerű. Egy olyan rendszer kialakítása, amelyben minden nemzet és vállalat megbízhat és amelyben meg tudnak állapodni, hatalmas kihívás. A különböző országoknak saját szabályaik és törvényeik vannak az űr használatával kapcsolatban, és a műholdak pozícióit nem mindig osztják meg nyíltan.

A WorldAtlas legfrissebb adatai szerint az Egyesült Államokban 247 katonai műhold található a pályán, ezt követi Kína 157-tel, majd Oroszország 110-tel. Ezek a berendezések erős technológiával, például érzékelőkkel és nagy felbontású kamerákkal rendelkeznek, amelyek segítenek a kommunikációban, pontos helymeghatározásban és a felügyeleti információkban. Látjátok ezeket a három országot, hogy őszinte adatokat osztanak meg katonai műholdjaikról? Én sem!

A vállalatok is habozhatnak a űrhajóikról szóló részletek kiadásával, mivel ezeket érzékeny üzleti vagy biztonsági adatnak tekintik. Egy globális szabványkészlet elfogadása azt jelenti, hogy minden szereplőt egy asztalhoz hozunk össze – ez szinte utópisztikus gondolat a mai összetett politikai környezetben.

Remény jelei

De mégis van remény. Számos szervezet dolgozik azon, hogy megoldást találjanak a zsúfolt LEO-forgalomra, és csökkentsék az űrszemét mennyiségét. A LeoLab radarnetwerkje segít a műholdak valós idejű követésében, és figyelmeztetik a szervezeteket, emellett az amerikai kormánnyal dolgoznak együtt rendszerük fejlesztésén és javításán.

Az Európai Unió létrehozott egy Űrforgalmi Menedzsment programot, hogy nemzetközi egyezményekkel, kutatási műveletekkel, fenntartható szabályokkal és biztonsági intézkedésekkel csökkentse az űrszemét mennyiségét és javítsa az űrforgalmat. Az Európai Űrügynökség (ESA) elkötelezte magát egy ‘Nulla Űrszemét megközelítés’ mellett 2030-ra, ami a cégeket és kormányokat arra ösztönzi, hogy gondoskodjanak a saját szemetükről.

“Célunk olyan szabályokat alkotni, amelyek minden nemzeti parkhoz hasonlóan működnek a Földön – amit beviszel, azt magaddal kell vinned, amikor elmész” – áll az ESA weboldalán.

Más cégek, mint a svájci startup, a ClearSpace és a japán Astroscale “űrhulladék-eltávolító” missziókat fejlesztenek a szemét és az elhullott műholdak eltávolítására. Azonban ezek a módszerek drágák, üzemanyagot igényelnek, és további űrutazást. A takarítási szolgáltatás mint űripari üzletág még nagyon korai stádiumban van.

Az egyensúly elérése és egy fenntartható rendszer kialakítása a bolygónk körüli űrforgalom számára, stratégiák kombinációja, nemzetközi szövetségek és talán egy kis szerencse szükséges. A jelenlegi kezdeményezések nagy potenciállal rendelkeznek, és bár még messze vagyunk a megvalósítástól, úgy tűnik, hogy kitartással, erőfeszítéssel, tudatossággal és elszántsággal a megoldás elérhető közelségben van.